6 nap és a menny

Kathlen a pénztárhoz sietett. Kifizette a kávét. Megcsörrent a telefonja.

- Haló?!

- Szerbusz Kathy, Ben vagyok! 10 perc múlva dél. Merre vagy? Ugye nem aludtál el?

- Oh, Benny! - Kathy szemeit a plafonra emelte. unottan válaszolt - Itt vagyok a sarkon. Kávét vettem. Fél perc és odaérek.

- Siess. - mondta komoran Ben.  majd letette

Kathy már hozzászokott, hogy mindenhova sietnie kell. Sose számitja bele a kávévásárlási időt a napirendjébe. De valahogy sosem késik. Sőt! Általában nagyon is pontos.

Befordult a zöld kapun, felszaladt a lépcsőn, be a csarnokon át a nagyterembe. A tegnapi nappal ellentétben ma alig voltak. Csupán a szokásos 7 ember várakozott. Nem. 6. Albert professzor nem volt ott.

Ben odasietett hozzá.

- Te nem hallottad amit tegnap a doki mondott?! Azt mondta: NE KÉSSÜNK!

- Neked is szia Ben! És amúgy is. Most van dél. - harangszó ütötte meg a fülét. - Látod? És amúgy is. Albert professzor az aki nincs itt.

- Téved kedvesem. - mondta a vékony férfi a sarokból - Már órák óta itt vagyok.

- Szóval mindenki itt van. - mondta Dr. Spitz - Reméltem, hogy komolyan veszik. Menjünk át a zöld terembe.

A nevével ellentétben a zöld terem nagyon is sárgának tetszett. Egyedül azért kaphatta a nevét, mert tele volt növényekkel. Kathy az egyik liliomhoz lépett. Az a kedvenc növénye.

- Ne aggódjon, Miss Morgen. Fogja még viszont látni. - mondta Dr. Spitz - Nos. Kérem a mobilokat és a hasonló készülékeket pakolják ki arra az asztalra. Amikor visszejönnek, itt fogják várni magukat. - mindenki az asztalhoz lépett és az elektromos cuccait oda helyezte.

- Héj, doki! Ha nem vihetünk mobilt, hogy fogunk dumcsizni, hmm? - kérdezte Veron

- Nyugodjon meg Miss. Santiago. Reméljük személyesen is tudnak majd. Azonfelül a kommunikáziós problémák elkerülését walkie-talkie-val korrigáltuk. - a doki hangján semmi érzelem nem volt. hidegen beszélt, és tárgyilagosan - Most pedig mindenki keresse meg a névre szóló bőröndöt. Abba vannak a ruháik. Első nap a dinókat láthatják majd. Álcázás céljából a szokásos terep felszerelést találják. Amelett pedig sokféle fegyvert elrejtettünk. Minden naphoz mást és mást. Mr. McCallister tudja mikor melyiket kell használniuk. A többi cuccot pedig addig a gépben hagyhatják.

A 7 utazó elsajátitotta a fegyverhasználatot és hogy mit kell tenniük amennyiben dinót látnak.

- Ne feledjétek! Csakis akkor használjuk ezeket a szerkezeteket ha nagyon szükséges. Tudom, a dinók nem fogják hasznát venni a fegyvereknek ezért első nap nem kell akkora odafigyelés, de kérem, legyenek tekintettel rájuk. - mondta Robert

- Amennyiben mind készen vannak, fáradjanak az időgépbe. 20 perc múlva indulnak - tette hozzá a doki

Kathlen és Ben már készen voltak. Felöltözve, felfegyverkezve vártak a gép mellett. Kethy kávét ivott, Ben pedig őt nézte.

- Hiányozni fog neked.

- Tudom. Ezért ma annyit megittam, hogy 3 napig kitart - mosolygott Kathy - Ben. 10 éves korod óta ismerlek. De még soha nem töltöttünk együtt 1 napnál többet. Most meg totál össze leszünk zárva egy hétig.

- Zavarlak? - mosolygott Ben

- A legkevésbé sem. Nem is tudom mi lenne velem nélküled ott. - Kathy szeme csillogott - Te vagy a legjobb barátom.

- Barát, hmm? - mondta Ben - Azt reméltem ennél kicsit...

- Készen állnak? - a doki hangja ezúttal hangfalakból szólt. - Szálljanak be. Kössék be az övüket. Vegyenek egy nagy levegőt. Ez koránsem lesz kellemes élmény.

Mindenki elfoglalta a helyét. Veron a körmeit nézegette, Joy légzésgyakorlatot végzett. Egyedül Albert professzor volt az, aki remegett.

- Visszaszámlálok. Kapaszkodjanak és nagy levegő. 3... 2...1.

Kathy az ülésbe süllyedt. Nem érezte a végtagjait. Meg se tudta nézni, megvannak-e még. Nem kapott levegőt. Nem látott semmit csak fényeket. Érezte hogy egyre kevésbé ura a tudatának. Nem képes gondolkodni, és már nem is hall semmit. Úgy érezte itt a vég. A világ elsötétült.

Utolsó gondolata ez volt: Vajon soha többé nem látja a fényt?

Thomas egy sötét kabinban ült. Várt. Felizzot az ismerős fény. Thomas érezte, hogy szinte eggyé válik az üléssel. Hatalmas volt a nyomás, alig kapott levegőt. Érezte, hogy nem tudja megtartani a tudatát. Próbált nem elájulni...de lehetetlen volt. Fények kavarogtak minden felé, és ő csak ült ott, mozdulatlanul, mint egy darab fa. Nem tudta mióta, csak azt hogy már nagyon ki akar jutni. És akkor...

hirtelen melkhasa megemelkedett. Vége van. Túlélte. :)

Kathlen az utcán rohant, kezében a szokásos kávé adag és egy hatalmas Gucci táska a vállán.

- Majdnem lemaradtál a javáról, Kathy. - mondta Ben - Azt hittem meghátrálsz.

- Soha. 12 éve is ez volt az álmom. Regina?

- Bent van. Mindjárt te jössz.

Hatalmas tömeg volt a teremben. Mindenki a saját bőrén akarta érezni a múltat.

- Kathlen Morgen. - mondta egy unott női hang.

- Jelen!

- Fáradjon be. Maga jön.

Kathy felállt és bement a fehér ajtós terembe. A százféle műszerrel ellátott terem, nem kis meglepetésére, teljesen üres volt. Egyedül egy orvos volt bent. Fehér köppenye a térdéig ért, hatalmas szemüveget, és félig ősz hajat viselt.

- Üdvözlöm Kathlen. A nevem Dr. Spitz. Mielőtt belekezdenénk a vizsgálatokba, szükségem van még egy megerősitésre, hogy csak és csakis önszántából vállalkozik erre a koránsem veszélytelen utazásra. Ezek után, amennyiben egészsége is engedi, átléphet a következő szobába, ahol részletes eligazitást kap, a többi 7 emberrel együtt, aki résztvehetnek ezen a kivételes kisérleten. De ne ugorjunk ilyen előre. Kérem töltse ki ezt a tesztet.

Kathy leült az asztalhoz és bár egyetlen porcikája sem volt kíváncsi a tesztre, kényelmesen kitöltötte. Mikor készen volt, átesett a vizsgálatokon, amelyek tökéletes eredményt mutattak.

- Köszönöm Kathlen. Fáradjon át a szobába. Nemsokára a többiek is csatlakoznak.

Az emlitett szoba, sokkal barátságosabb volt. Hatalmas barna bőrfotelek és csokis keksz várta az oda érkezőket. Kathlen pontosan tudta, mi fog most jönni. De egy cseppet sem félt. Rövid idő elteltével, a többiek és szépen beszállingóztak. Végül az alacsony, szemüveges doktor is befutott. Bezárta maga mögött az ajtót.

- Nos, engedjék meg, hogy gratuláljak maguknak. Nem kevés ember cserélne most önökkel. Gondos vizsgálat során lettek összeválogatva, és mind egy csapatot alkotnak. Ezt ne feledjék. A csapat pedig akkor fog jól működni, ha maguk megpróbálnak összefogni. Most felolvasom a neveket. Maguk pedig egyenként felállnak és bemutatkoznak. Rendben? Enjoy Spitz.

- Nos, a nevem Enjoy. De mindenki Joynak hív. - egy középmagas, fiatal szőke hölgy emelkedett fel - Újságiróként dolgozom. Jelenleg pályakezdő vagyok. Azért vagyok itt, hogy dokumentáljam a kisérletet és hogy ezzel némi névre is szert tegyek. - elmosolyodott - Én terveztem meg a ruhákat, amik holnapra készen lesznek. Így mind pont úgy fogunk kinézni mint az ottaniak.

- Köszönjük. Benjamin Smith.

- Ben, ha kérhetem. - egy magas, barna hajú, kék szemű férfi állt fel - Kutató vagyok. Azért jöttem, mert nem csak a könyvekből szeretném kiolvasni a tudományomat. Ismerem a fegyvereket, és hobby szinten harcművészetet tanultam.

- Veronika Santiago. - harsant a doktor hangja

- Veron. - monda egy fiatal nő. nem emelkedett fel. a hangja vékony volt, és fekete haja ijedt arcot keretezett - Színésznő vagyok. Művész. Én vagyok az arca ennek a kutatásnak - undorral teli grimaszt vágott a doki felé - Magukkal ellentétben én magamtó vagyok itt. A médiát képviselem és sztár vagyo...

- Elég legyen! Gondolom mind tudjuk ki is ő. - mondt a doktor kicsit sem higgadt hangon - Térjünk a következőre. Kathlen  Morgen.

- Kathy. - lassan felállt és körbe tekintett - Egyetemi hallgató vagyok. Önvédelmet tanultam, és rengeteget tudok a múltról. Köszönöm.

- Mi köszönjük. Robert McCallister.

- A nevem Robert. - egy magas, erősen izmos, szúrós nézésű alak állt fel a terem sarkából - Jelenleg katonaként dolgozom. Azért vagyok itt, hogy megvédjem magukat. Fegyverszakértő vagyok, és nálam lesznek a tervek, tehát ha valakinek valami gondja van, nekem szóljon.

- Albert, úgy hiszem maga maradt.

- Albert professzor vagyok. - egy nyurga alak lépett elő. hatalmas köpenye eltakarta az egész testét. kevés vörös haja alatt izzadságcseppek éktelenkedtek - Én... tudósként dolgozom. Régóta. Én fogom kezelni az időgépet amivel megyünk.

A teremben halk suttogás ütötte fel a fejét. Mindenkit érdekelt a másik munkája, és hogy hogy kerültek egybe.

- Elnézést doktor. Engem kifelejtett. - egy magas, gyönyörű nő lépett be a terembe. szőke haját hátradobva lépkedett a kifutón előre - Semmi gond. Majd én bemutatkozom. A nevem Regina Martinez. Kutató vagyok. Ez a project az én fejemből pattant ki. Sokan nem szeretnék hogy itt legyek - szúrós pillantást vetett Dr. Spitzre - de engem nem tudnak megállitani. Nekem kellett volna elősször kipróbálnom a gépet.

- Azt hittem mi fogjuk. - szólt Kathlen

- Mert Albert professzor és a doki igy akarták. Azt akarták, hogy azt higgyük, mi leszünk az első emberek a múltban. De ez nem igy van. A programot hamarabb kipróbálták Dr. Felleren. Sajnos a programra nem készitették fel, igy a doktor most valamelyik időzónaban van. Maguk most azért vannak itt, mert a program nem működött. De a doktort meg kell próbálni visszahozni. Ez affélre mentőakció, jól mondom?

 - Hallgasson maga boszorkány! Egyedül maga tehet róla, hogy most az egyik emberünk ott van. Maga volt felelős a programért! - Albert professzor vékony hangja süvitett végig a csenden - Csakis maga vonható felelősségre!

- Ez igy nem igaz. - Regina hangja teljesen nyugodt volt - Mondtam, hogy a rendszer még nem állt fel teljesen, és hogy még nincs kész arra, hogy emberrel próbálják ki. Thomast maga vette rá, hogy üljön bele a gépbe. Majd beinditotta. És most kockára teszi 6 ártatlan ember életét, a saját hibája miatt.

- Elég! - Dr. Spitz öreg hangja harsant - Nem vagyok kiváncsi a vitájukra. Intézzék el 4 szem közt. Nekem most tájékoztatnom kell a '6 ártatlan embert' mit kell tenniük azért, hogy sikeres legyen akciónk. Regina, maga is mehet ha akar. De Thomas nélkül ne jöjjön vissza.

- Azért vagyok itt doki.

- Nos. Mindenek előtt tudniuk kell, hogy ez nem vidámpark. Nem szórakozni mennek. A szabályzatot mindenki olvasta és aláírta. Tudják mire vállalkoznak. De had emeljem ki még egyszer, hogy semmiképpen nem szabad keveredniük a múlttal. Ha beleavatkoznak, akkor a jövő és a jelenünk is végzetesen megváltozhat. Kérem, hogy fokozott figyelemmel legyenek a tárgyakra is. Semmit ne hagyjanak a múltban. Nem szabad hogy valami hamarabb felfedeződjön, mint annak kéne. Korhű jelmezeket kell viselniük és semmi modern technika. Minden este éjfélkor, mikor beszállnak a gépbe, elmondom másnap hova mennek. A 7. napon jöhetnek haza. Addig nem. A gép működésének jegyzőkönyve is a pakkban van. Ne próbálják meg átprogramozni! Semmikép se babrálják. Nem hiányzik a galiba. Köszönöm. - Dr. Spitz leszállt a katedrára emlékeztető helyéről és az ajtó felé indult.

Lépteit néma csend kisérte.

- Holnap pontban délben találkozunk. Éjfélkor utaznak. Legyenek pontosak! - fordult vissza az ajtóból. majd kiment.

Sok ember szeret olvasni. még neten keresztül is. én is ilyen vagyok. ha van egy jó könyv, akkor a világ végére is elmegyek érte. :D

nem vagyok kezdő. eddig már 3 önyvet írtam, és akinek megmutattam oda volt érte. most szeretném ha nem csak a kis család olvasná hanem a nagyközönség is. szeretném ha véleményeket is írnátok róla. nagyon kiváncsi vagyok. köszönöm.